Vörös zászló

Pártunk egyik  nagyon lelkes tagja, Dudás György, keresett fel minap. Nem akármilyen tagunk ő. Olvasottsága, elméleti képzettsége sokakkal vetekszik, illetve, dehogy vetekszik, egyszerűen többet tud a marxizmus-leninizmisról, mint sokan mások. Rengeteg marxista könyvet olvasott el életében,  és mindmáig hasznosítja a bennük rejlő tudást. Dudás elvtárs egy zászlót hozott. Vörös a színe, rajta sarló és kalapács, és egy ötágú csillag. Nem a mi zászlónk, de minden elemét a magunkénak valljuk. A zászló szovjet, lehetne akár kínai is, de nem ez a lényeg. A  vörös a mi színünk is. A sarló és a kalapács is a miénk, a csillag is,  kié is lehetne másé? Ma ez a zászló nem kell senkinek sem. Teher. Nekünk kell, mi meg fogjuk őrizni!

Erős paprika

Az Internet tényleg csodákra képes. A televízióban sehol sem lehetett hallani a Kádár-ünnepségről, mégis sokan eljöttek, vagy írtak, ami semmivel kisebb teljesítmény. Örömmel láttam egy fiatal párt, akikkel váltottam már pár levelet az Interneten, de kapcsolatunk, mint kiderült, ennél mélyebb. A kerületi látogatásaim során az egyik budapesti piacon mindig veszek erős paprika-krémet. Magyar termék, jó erős, ez kell nekünk! Nos, most már azt is tudom, hogy ezt a kedves fiatal pár gyártja. Ebben, persze, semmilyen ideológiai kötődés nincs, bár az erős paprika vitathatatlanul vörös. De, lehet, hogy – ahogy Humphrey Bogart mondja a Casablancaban, ez „egy csodálatos barátság kezdete”. 

3 177 138 790 forint

Nincs ennyi pénz, illetve nem szabadna lennie. Ennyit fizetnek a múlt heti ötösért. Jó, nem tagadom, én is bedobtam a szelvényt, mert hátha. De ezúttal sem. Tájékoztatom kedves barátaimat, hogy az ötöst ismételten nem én nyertem meg. A négyes sem lett volna rossz, bár az csak másfél milliót fizet. A lottó szerencsejáték, nem kötelező játszani, de azért tudnunk kell, hogy tulajdonképpen mindenki játssza. Ha pedig társadalmi ügy, helyes-e „a győztes mindent visz elv”? Helyes-e, tisztességes-e milliárdokat kifizetni egy valakinek, és figyelmen kívül hagyni másokat? Szerintem nem! Jobb lenne, ha egyenlőbben osztanák a pénzt, most pedig eleve a felét odaadnák az árvízkárosultaknak. Ez lenne igazságos!

"Legyen béke, szabadság és egyetértés"

Semmiképpen nem azonosulok azzal, amit Gurcsány Ferenc ír az Interneten a kormány legutóbbi rendelete kapcsán, csupán szerényen megjegyzem: van érzéke a kormánynak a teátrális megoldásokhoz. A kormány úgy döntött, hogy a nemzeti együttműködésről szóló nyilatkozatot, amelyet a parlament elfogadott, ki kell függeszteni minden állami, katonai, meg ki tudja, milyen intézményben. Mi tagadás, újszerű. A katonai nem lehet gond, mert nem maradt olyan sok, államiból azért van egy pár. Az persze kérdés lehet, hogy pontosan hova is kell kirakni a nyilatkozatot. A himnusz mellé? A szózat mellé?  Vagy felülre? Ebben a bonyolult politikai helyzetben egyáltalán nem mindegy. Van itt egy merőben filozófiai kérdés is: mi jobb, most kinyilatkoztatni, kockáztatva, hogy a valóság nem igazolja a feltételezést,  vagy várni egy kicsit, amíg a valóság igazolja a feltételezést. Döntés kérdése, de talán az utóbbi jobb.   Várjunk egy kicsit!

Megyünk!

Vasárnap reggel a CBA előtt megállított egyik beszélgető partnerem, és közölte: megyünk! Az alkalomhoz illően fel is öltözött: rövidnadrág, bakancs, „nagy magyarországos trikó”. Az illető, úgy egyébként rendes ember, időről-időre megállít, és elmondja, hogy miért kellene nekünk, kommunistáknak együttműködnie velük. Az érveket nem írom le, mert könnyen hatálya alá esnék valamelyik frissen hozott Orbán-törvénynek. Szóval, ismerősöm is ott volt a Jobbik rendezvényén. Jó, ne kötekedjünk, nem a munkásokért tüntettek, nem is a 16 százalékos SZJA-ellen. Az ő gondjuk az, hogy pont egy éve betiltották őket. Most se volt szerencséjük. A rendőrség nem engedte, hogy az Erzsébet téren összegyűlt 200 gárdista kibontakozzon. Mindjárt elő is állítottak 184 embert, köztük Vona Gábort, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökét is. Eltérően egyik-másik kormánypárti politikustól én azt gondolom, hogy az utca is a politika színtere. Persze, nem mindegy, hogy miért megyünk oda. A Jobbik most saját ügyéért ment oda, ami neki érdekes, de a társadalomnak közömbös. Lehet, hogy holnap mi is az utcára megyünk, de az apropó biztos nem az lesz, hogy bíróság elé állították a Munkáspárt Elnökségét, hanem az, hogy bántották a magyar munkást, a magyar dolgozót. Ez a különbség a Jobbik és a Munkáspárt között. Egyebek között.