Elméleti sarok: Vigyázat, veszélyes

Elmélet

Rendszerváltás - egyenlő - ellenforradalom

A tőke több dolgot megtanult az 1956-os magyarországi és az 1968-as csehszlovákiai eseményekből. Egy, a tőkés ellenforradalom lényegét el kell homályosítani, az embereknek nem szabad tudni, hogy a szocializmus ellen megy a játszma. Kettő, a hatalmat gyakorló vezetők egy részét be kell vonni, és utcai ellenforradalom helyett csendes hatalomátadást kell szervezni. Három, a szocialista országokat szembe kell egymással állítani.
1989-91-ben ezt a tervüket végre is hajtották.

Megdöntötték a szocializmust Magyarországon és más kelet-európai országokban. Elérték a Szovjetunió feloszlatását. Ezzel megszüntették a szocialista országok integrációs szervezeteit, a Varsói Szerződést (1955-1991) és KGST-t (1949-1991) is. Ázsiában és Latin-Amerikában nem tudták felszámolni a szocialista rendszereket, de politikai, gazdasági és katonai nyomással korlátozták mozgásterüket. Az egészet demokratikus átalakulásnak, rendszerváltásnak titulálták, ami nem volt más, mint tőkés ellenforradalom.

A szovjet vezetés feladta az erőegyensúlyt

Miért sikerült a tőkének átmeneti győzelmet aratnia a szocializmus felett? Mindenekelőtt azért, mert megszűnt a katonai erőegyensúly. A tőkés erőknek már nem volt félni valójuk egy esetleges világméretű háború kirobbantásától, mert az erőviszonyok eltolódása miatt biztosak voltak saját győzelmükben. A katonai erőegyensúly nem azért szűnt meg, mert a Szovjetunió és a szocialista világ nem bírta a fegyverkezési versenyt. Bírta volna tovább is, bár természetesen nehezebben, mint a nagyobb gazdasági háttérrel rendelkező USA. Az erőegyensúly megszűnéséhez politikai okok vezettek.

A Szovjetunió vezetésében a 60-as évektől kezdve fokozatosan kialakult az a nézet, hogy a szocialista forradalmak eredményesen folytatódnak, a gyarmati országok felszabadulnak, és ilyen helyzetben lehetőség van katonai téren, a fegyverkezésben engedményeket tenni a Nyugatnak. A szovjet vezetés elutasította a kínai vezetés véleményét, amely az imperializmus elleni határozott küzdelmet követelte.

A békés egymás mellett élés helytelen értelmezése

Ez volt a békés egymás mellett élés elvének téves és helytelen értelmezése. Lenin nem azt tanította, hogy a szocializmusnak az idők végezetéig együtt kell élni a kapitalizmussal. Lenin azt tanította, hogy a világforradalomnak le kell győznie a kapitalizmust. Amíg létezik egyetlen tőkés ország is, a szocializmus elleni fenyegetés létezik.

A Szovjetunió a békés egymás mellett élés elvének téves és helytelen értelmezése alapján a 60-as évek elején leszerelte szárazföldi erőinek és haditengerészetének jelentős részét. A 60-as évek végétől pedig olyan fegyverzetkorlátozási és leszerelési megállapodások egész sorát kötötte az USA-val, amelyek megbontották a nehezen létrejött katonai egyensúlyt, sőt sebezhetővé tették a Szovjetuniót. A tőkés Nyugat viszont pontosan tudta: amíg létezik egyetlen szocialista ország, addig a tőkés világ elleni fenyegetés létezik. A tőkés világ ezért fegyverkezett és fegyverkezik ma is.

Gazdasági nyomással politikai engedményeket

Az okok között nem lehet hallgatni arról, hogy a 70-es években a kőolaj árának emelkedése miatt hatalmas pénzkészletek halmozódtak fel a tőkés világban. Ezt arra használták, hogy kölcsönök felvételére bírják rá a gondokkal küzdő szocialista országokat. Hogy működött ez?

Vegyük Magyarország példáját! Magyarország érzékeny a külgazdaságra. Ez azt jelenti, hogy bármihez, amit itthon előállítunk, külföldről kell nyersanyagot, energiát, gépet behozni, és bármit, amit ebből gyártunk, döntően külföldön kell eladni, mivel kicsi a magyar piac. Mivel sok mindent csak nyugati valutáért lehetett beszerezni, alapvető érdek volt, hogy Magyarország a tőkés világba is tudjon szállítani. A Nyugat azonban feltételeket állított.

Látszólag technikai követelményeket. Meg kellett felelni bizonyos műszaki követelményeknek, amelyeket csak úgy tudtunk kielégíteni, ha Nyugatról hoztunk be alkatrészeket. A Nyugat erre is adott kölcsönt.

A másik tényező, amit a Nyugat kihasznált, ez a Nyugat technikai fölénye. Például: a Nyugat kijelentette, hogy az európai repülőterekre csak ilyen-olyan paraméterű repülőket fog beengedni. A szovjet TU 154-es ennek nem felelt meg. Magyarország elkezdett érdeklődni a Boeingek iránt, s rákényszerült amerikai gépek vásárlására, mivel a szovjet ipar akkor még nem tudott korszerűbbet adni. A Nyugat azt mondta: vegyetek fel kölcsönöket, nagyon olcsón adjuk! Magyarországon meg akadtak politikusok és bankárok, akik ebből ideológiát formáltak: nem baj, ha eladósodunk.

Gyakran éri vád a szocializmust, hogy a kölcsönöket csak az életszínvonal fenntartására fordították. Az igazság az, hogy a kölcsönök egy részének felvételét a Nyugat a fenti módon kikényszerítette. A dolog másik oldala az, hogy a kölcsönök döntő része valóban az embereket szolgálta, lakótelepek, iskolák, kórházak építésére ment, azaz a humán erőforrások gyarapítására. Ha jobb a lakás, jobb az egészségügy, jobban megy a termelés is. Ez volt a logika.

Ha összevetjük az 1989 előtti magyar adósságot a mostanival, két dolgot rögtön látunk. Egy, ma Magyarország többel tartozik a világnak, mint 1990-ben. Ma azonban senki sem gyakorol nyomást az országra, mivel már nem vagyunk szocialista ország. Akkor minden millió elengedését belpolitikai engedményekhez kötötték. Kettő, 1989-ben a felvett kölcsönök döntő része itt volt nálunk, beépítve a nemzeti vagyonba, a lakótelepekbe, gyárakba, kórházakba.

Mára a nemzeti vagyon minimálissá vált, mivel az állami vagyon privatizálásából származó bevételeket használták az adósságok törlesztésére. A hazai beruházásokra viszont újabb kölcsönöket vettek és vesznek fel. A szocializmusban tehát minden külső nyomás mellett gazdálkodtak a felvett kölcsönökkel, ma minden felvett kölcsön az ország további eladósodását szolgálja.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés