Elméleti sarok: Vigyázat, veszélyes!

Elmélet

Stratégia és taktika

Az 1990-es évek elején taktikai feladatunk a tőkés rendszerváltás fékezése, a szocializmus értékeinek védelme volt. Az 1990-es évek második felében Magyarország NATO-tagságának megakadályozását tűztük ki taktikai célnak.  Az új évezred első évtizede elején új taktikai feladatunkká a kórházak eladásának megállítása vált. A taktikai feladatnak megfelelően változtak módszereink, az együttműködő partnerek, miközben stratégiai feladatunk, a szocializmus kivívása nem változott.

Gyurcsány népellenes programja ellen

Ma a Munkáspárt fő taktikai feladata az, hogy megakadályozzuk a Gyurcsány-kormány népellenes programjának megvalósítását. Miben különbözik a mostani tőkés kormány politikája a megelőző kormányok politikájától? A rendszerváltás óta minden kormány a tőkés rendszert építi. Ezt jelentették a privatizáció újabb és újabb hullámai, az EU- és a NATO-csatlakozás. Ezeknek a változásoknak a fő vesztesei a munkások, agrárdolgozók, általában a dolgozói és szegényrétegek. A Gyurcsány-kormány politikája abban különbözik az elődökétől, hogy a tőke uralmát, a privatizációt kiterjeszti olyan ágazatokra, amelyeket eddig nem érintett, és amelyek számos tőkés országban is állami feladatot jelentenek. Ez az egészségügy, az oktatás, a társadalombiztosítás. Így a kormány súlyos csapást mér a nempolgári rétegekre, s ezzel párhuzamosan fenyegeti a polgárság egy részét és az értelmiséget is. Ily módon a nemzet gerincét jelentő társadalmi rétegek, illetve gazdasági ágak kerülnek végveszélybe.

Taktikai együttműködés lehetősége konkrét kérdésekben

Magyarországon alapvetően befejeződött a privatizáció, beléptünk az EU-ba. Kiderült, hogy a privatizáció nyertese nem általában a magyar tőkésosztály, hanem annak csak a leggazdagabb, a külföldi tőkével szinte szimbiózisban élő része. Kiderült az is, hogy a magyar kis- és középvállalkozók jelentős része nem képes versenyezni sem az EU-országok nagyobb cégeivel, sem a távol-keleti olcsó árukkal. Ráadásul a magyar állam sem támogatja őket, így tönkremennek.
Mindez kihatott a polgári, tőkés rétegek politikai magatartására is. A tőkés, polgári erők az 1990-es években szinte egységesen léptek fel minden antikapitalista erővel szemben, mert a tőkés rendszerváltás továbbvitelében voltak érdekeltek. Ennek megfelelően szóba sem álltak a Munkáspárttal. 2002 óta azonban azt tapasztalják, hogy az MSZP-SZDSZ-politika már az ő érdekeiket is sérti. Tönkremennek a kisüzemek, patikák, az értelmiség, az orvosok, pedagógusok munka nélkül maradnak. Ezek az erők azt is felismerték, hogy a Munkáspárt 17 éve ugyanazt mondja, amit most ők vallanak.
Ezzel objektíve létrejött a lehetőség arra, hogy a Munkáspárt a magyar tőkésosztály egy rétegével párhuzamosan vagy közösen cselekedve, fellépjen a magyar tőkésosztály másik rétege ellen. Azaz, a kis- és középtőkéseket és értelmiségieket megjelenítő pártokkal és szervezetekkel fellépjen a nagytőke és a külföldi tőke érdekeit megtestesítő MSZP-SZDSZ kormánnyal és körökkel szemben.
Az objektív lehetőség kihasználása függ attól is, hogy a Munkáspárt szubjektive kész-e, képes-e erre. A Munkáspárt hosszú vita után 22. kongresszusán, 2006. novemberében úgy döntött, hogy egyetlen párttal sem köt stratégiai szövetséget, sem az MSZP-vel, sem a Fidesz-szel, de bármelyikkel hajlandó együttműködni azokban a kérdésekben, amelyek fontosak a Munkáspárt és a nemzet számára. A Munkáspárt ennek alapján változtatott a párt arculatán és politikáján. A kongresszuson megerősítette a tőkeellenes jellegét, amit a kommunista név felvétele is jelzett. Ugyanakkor megerősítette a párt nemzeti jellegét, amit a magyar név használata fejezett ki. A párt politikája már a 2006. októberi választásokon abszolút pragmatikussá vált. A Központi Bizottság kiadta a jelszót: mindent szabad, ami a Munkáspártnak jó, és semmit sem szabad, ami árt!
A Munkáspárt felismerte azt is, hogy a Fidesz politikája változáson megy át. A Fidesz megértette, hogy nem képes baloldali szavazatokat elvenni az MSZP-től. A mai pártok közül erre a Munkáspárt viszont képes. A Fidesz azt is felismerte, hogy szükség van a tőke bizonyos korlátozására. A társadalmi válság csak akkor kezelhető, ha a tőke mohóságát csillapítják. A Munkáspárt tisztában van azzal, hogy most nincs forradalmi helyzet, stratégiai feladata most nem megvalósítható, de a stratégiai céljával is összhangban van, ha a multinacionális és a magyar nagytőke emberellenes akcióját segít megakadályozni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés