Demokrácia és diktatúra

A mai Magyarországon a tőkés média azt sugallja, hogy a rendszerváltás megteremtette a demokráciát, tehát ami most van, az a demokrácia. Ami 1989 előtt volt, az pedig a diktatúra. A mostani "demokrácia" szerintük a jó, a régi "diktatúra" meg a rossz.

A tőkés értelmezés szerint demokrácia van az USA-ban, függetlenül attól, hogy gyakorlatilag két párt irányítja az országot. De szerintük nincs demokrácia Kubában, ahol ugyan egy párt van hatalmon, de a képviselőjelölteket a legszélesebb társadalmi vitákban választják ki. A tőkés propaganda szerint most demokrácia van hazánkban, noha a parlamentben csak hivatásos politikusok ülnek, és nem volt demokrácia Kádár idején, amikor munkások, parasztok, dolgozó emberek döntöttek a parlamentben.

A munkás, a dolgozó és a tőkés sohasem fogja egyformán értelmezni a demokráciát, mert nem azonos a helyzetük. Ha a tőkés dönt mindenről és ráerőlteti akaratát a dolgozókra, az a dolgozóknak diktatúra és nem demokrácia, a tőkés viszont ezt tekinti demokráciának. Amikor a szocializmusban a munkásság, a dolgozók vették kezükbe a hatalmat, és ők döntöttek a polgárság helyett, ez a munkásnak demokrácia volt, a tőkés számára pedig diktatúra.

A demokrácia marxista és tőkés felfogása

A demokrácia fogalmának értelmezésében élesen elkülönül két irányzat. Az egyik a szó klasszikus, hagyományos értelmezéséhez kapcsolódik, mely elsősorban a proletár mozgalmakban, a marxista ideológiában él tovább. A másik a liberális burzsoázia értelmezése.

A demokrácia marxista felfogásában a hangsúly azon van, hogy a "kié a hatalom?". A liberális burzsoá koncepció viszont a kormányzati kérdéseket helyezte előtérbe: miképpen történik a kormányzás, milyen módszereket alkalmaznak a hatalom gyakorlásában? Ez a különbség ma is megvan. A polgári média természetesnek veszi, hogy övéké a hatalom, ezért csak annak a gyakorlási módjáról beszél.

A tőkés elmélet szerint a demokrácia a többségi kormányzás elvét jelenti. Ez azonban semmiképpen sem jelenti a többség érdekében folytatott kormányzást, hanem csupán a többség nevében való kormányzást. A magyar parlament kétségkívül a választók többségének engedélyével kormányoz, hiszen négyévente megszavazzák őket, de ahhoz sem férhet kétség, hogy nem a többség érdekeit szolgálják. Elég a mostani adótörvényekre vagy az egészségügy eladására gondolni.

A polgári álláspont szerint a demokrácia olyan politikai rendszer, amelyben a politikát közvetlenül vagy közvetve a többség határozza el, és a kisebbségnek, melynek véleménye különbözik a többségétől, joga van politikája kifejtésére, és ezáltal többséggé válásra. A valóságban azonban nem így van. Magyarországon, ahol minimum 5 százalék és rengeteg pénz kell a parlamenti bejutáshoz, kivülről bejutni, netán "többséggé válni" szinte lehetetlen.

Van-e tényleges választási lehetőség a tőkés demokráciában?

Ez az álláspont lehetővé teszi a tőkés politikai csoportok szabad játékát, amit "alternatíváknak" neveznek. Az alternatívák választási lehetősége valójában csak illúzió, színjáték. Az állampolgárok többnyire hamis alternatívák között hányódnak, miközben igyekeznek elhitetni velük, hogy tevékeny, alkotó részesei a politikai folyamatoknak.

A parlamenti pártok programjai maximum ígéreteket tartalmaznak és nem a várható valóság leírását. A választó nem tudja és nem is tudhatja, hogy mi lesz később az ígéretekből. 1998-ban például a többség a Fideszre szavazott, mert őket akarta. De nem akarta a Torgyán-féle kisgazdákat, de őket is megkapták, így az eredeti program lényegesen változott. 2002-ben és 2006-ban az emberek többsége az MSZP ígéreteire szavazott, de a valóságban kapott egy SZDSZ-MSZP-kormányt.

A polgári pártok ígéreteinek nem szabad hinni. A polgári pártok csak azért ígérnek a tömegeknek, hogy megkapják a szavazatukat. A választás után elfelejtik őket, és a kormányzást a saját gazdagodásukra használják.

Az igazi demokrácia a nép hatalmát jelenti

A marxizmus - szemben a polgári társadalomtudománnyal - mindig a demokrácia és uralom kapcsolatát tette első helyre, és a demokrácia osztálytartalmát kutatta. Ebben a felfogásban a demokrácia és diktatúra nem egymással ellentétes, nem egymást kizáró fogalmak. Marx, Engels és Lenin bebizonyították, hogy a demokrácia, mint politikai rendszer semmiképpen nem választható el az osztályuralomtól. A szocializmusban azért lehet a nép érdekében kormányozni, mert a hatalom a népé. A szocializmus azért biztosít tényleges demokráciát, mert nem csak a formális egyenlőséget biztosítja, hanem a politikai egyenlőséget a gazdasági-társadalmi egyenlőséggel alapozza meg.

A mai kapitalista Magyarországon politikai egyenlőség van abban a tekintetben, hogy mindenki kaphat útlevelet, és oda utazhat, ahova akar. De nincs valóságos egyenlőség, mert ténylegesen csak azok utazhatnak, akiknek pénzük van. A mai tőkés Magyarországon formálisan mindenkinek joga van a munkához, a valóságban százezrek vannak munka nélkül.

A mai tőkés Magyarországon formálisan mindenki elmondhatja a véleményét, a valóságban a televízió nyilvánosságához csak az jut, akinek pénze, hatalma van.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.