Elméleti sarok: Vigyázat, veszéles

Elmélet

Bíróság kontra Munkáspárt

Köztudott, hogy a Fővárosi Bíróság még 2005 nyarán feljelentette a Munkáspárt teljes Elnökségét. A feljelentésből 2006 tavaszán, a választások előtti hónapokban rendőrségi kihallgatások lettek, majd a választások után ügyészi vádemelés. Az ügyben előbb-utóbb bírósági ítélet is születik. A napi aktualitások mellett a kérdés felveti a jog és a politika, a jog és a hatalom elméleti összefüggéseit is.

A jog és a politika

Az uralkodó osztály minden társadalomban érvényesíti akaratát. Ennek eszköze a jog. Ha nem lenne a jog intézménye, az emberek egy perc alatt rájönnének a nagy átverésre, azaz arra, hogy a gazdagok kitalálnak valamilyen játékszabályokat, és azokat ráerőltetik másokra, mi több, a többségre.

A jog egyik ravaszsága abban van, hogy vannak olyan elemei, amelyeket mindenki szívesen elfogad, mert megkönnyítik az életet.

Jó dolog például, hogy a törvény szerint tilos a másik embert megölni. Ez még akkor is ad némi biztonságérzést, ha tudom, hogy ennek ellenére sok embert megölnek.

Mivel a jogban működik ez az ésszerűségi effektus, hajlamosak vagyunk elfogadni, hogy az összes törvényt, amit az uralkodó osztály hoz, az jó, miközben tudjuk, hogy nem így van.

A jog másik ravaszsága a misztifikálás. A törvényeket régen Isten nevében hozták, manapság inkább a nép nevében születnek a törvények.

A kettő lényegében ugyanazt a hatást váltja ki, mivel egyik sem ellenőrizhető. Istent se szokás megkérdezni, a népet meg pláne nem.

A jog harmadik nagy trükkje, hogy az átlagemberektől távol születik, és az átlag számára szinte érthetetlen nyelven. A görögöknél vagy a rómaiaknál a polgárok számára elérhető helyen hozták a törvényeket, és értették, hogy miről van szó.

Próbálj ma bemenni a magyar parlamentbe! A törvényeket eleve olyan nyelven írják, ami csak a beavatottaknak érthető, és csak ők tudnak igazán élni vele.

A mai Európai Unió óriási átverése, hogy számos törvényt hoznak az Európai Parlamentben, amiről mi, kisemberek nem is hallottunk, de a rendőr elvihet, ha nem tartjuk be.

A jog igazi nagy trükkje azonban az, hogy az emberekben összekeveri az igazságot és a jogot. Salamon király még igazságot szolgáltatott, amikor a veszekedő anyák közül az igazinak ítélte a gyereket.

Manapság azonban nem igazságszolgáltatásról van szó, hanem a jog, a törvények érvényesítéséről, amelyek nagyon is igazságtalanok lehetnek.

A hatalom három ága

A hatalom gyakorlásához először is kell egy szabály, amelyet kötelezővé teszünk mindenkinek. Ezt hívják törvénynek. A törvényt régen maga a király hozta, mára ez a legtöbb helyen parlamentek kezében van. Ezen túlmenően kell egy király, miniszterelnök, elnök, és annak szervezete, ami szervezi a törvényben kifejezett akarat végrehajtását.

Harmadszor, kell még egy szervezet, amely a fejére koppint az illetőnek, ha nem tartja be a törvényeket. A koppintás esetenként bővülhet azzal, hogy fejét is veszik. Ezt hívják igazságszolgáltatásnak, aminek azonban éppen az igazsághoz van a legkevesebb köze.

Az uralkodóosztály minden társadalomban a jog, a törvények eszközével érvényesíti akaratát. Ennek formái azonban folyamatosan változnak. Első királyunknak, Szent Istvánnak nem kellett demokratikus egyeztetéssel bíbelődnie és kikérnie szakmai szervezetek véleményét, amit eldöntött, az volt a törvény. Ő volt a törvényhozás is. Aki nem tartotta be a törvényét, az vele, személyesen került szembe: "Mert illik, hogy érezze haragját a király úrnak, valaki az ő jóakaratát megveti és rendelését általhágja." A király gyakorlatilag az igazságszolgáltatás legfőbb intézménye is volt.

Ma már ez a rendszer nem menne el. A 21. században már senki sem veszi be, hogy egy miniszterelnök olyan okos lehet, hogy képes egyedül mindent eldönteni. A miniszterelnökök persze gyakran gondolják ezt önmagukról, és megpróbálják a hatalmuk kereteit bővíteni, de ez a lényegen alapvetően nem változtat.

Az uralkodó osztályok az évszádok során ugyanis rájöttek arra, hogy nem biztonságos egy kézbe letenni minden hatalmat. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy mi van, ha a király meghal, vagy megsebesül, vagy ad abszurdum, meghülyül. A fő veszély pedig akkor jelentkezik, ha a tömegek csalódnak a királyban, és a személy elleni ellenszenv áttevődik magára az intézményre, a királyságra.

Ezt a problémát oldották fel az elmúlt évszázadokban a parlamentek. A személyes uralom ezekben a rendszerekben is megmarad, hiszen van elnök, mint az USA-ban, vagy miniszterelnök, mint mondjuk Magyarországon.

A hatalom azonban három ágra tagozódik, a törvényhozásra, a végrehajtásra, az igazságszolgáltatásra. Ezt a rendszert a polgárság hajnalán találták ki, akkor, amikor talán még a polgárság is hitt a szabadság, testvériség, egyenlőség jelszavában. Ma már nem hisz, és csak elvétve hirdeti.A polgárság ezzel a hármas tagozódással azt igyekszik elhitetni mind a mai napig, hogy tisztességes, fedhetetlen emberek gyülekezete jó törvényeket hoz a köz javára, amelyeket azután nem kevésbé makulátlan emberek végrehajtanak ugyancsak a mi hasznunkra.

És ha valami gond lenne, sugallja a polgárság, van egy bíróság, amely mindentől független, és igazságot szolgáltat. Hogy mi is a valóság, meglátjuk következő számunkban.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.