Előrebocsátom: nagyon szeretem a történelmet. Világéletemben kedvenc tantárgyam volt, nemcsak az évszámok miatt, hanem a "miért" és a "hogyan" rejtett összefüggéseinek keresése miatt is. Ez párosult nálam némi gyermekkori természettudományos érdeklődéssel, talán ezért is lett végül világnézetem is materialista alapú, gondolkodásom pedig realista. Ezért borzaszt el, amikor felnőtt, értelmes emberek, nem is akármilyen képzéssel a hátuk mögött, olyan hajmeresztő ökörségeket írnak le történelmi tényekként, hogy a fülem kettéáll.

Valamiért ezek az emberek rendre a "nemzeti oldalról" érkeznek (amelyik megnevezést pláne nem szeretem: aki nincs velük, az nem is lehet "nemzeti érzelmű"? A hazaszeretet kisajátítása sovinizmus, de erről inkább máskor), akik rendszerint a Tanácsköztársaság bukása után berendezkedett rezsim történelemferdítéseit büfögik vissza, jól-rosszul. Azért nem írok történelemhamisítást, mert véleményeik zöme azért mégiscsak tényeken alapul, de a belőlük levont következtetést valamilyen döbbenetesen zagyva logika alapján vezetik le. Félreértés ne essék: a szocializmus évtizedei alatt is volt néhány ferdítés a történelemkönyvekben - azonban azt a mai, modern marxisták nem ismételgetik papagáj módjára, mint az egyetlen örök igazságot. Talán csak 1956 ellenforradalomként való megítélése az, ami változatlan maradt - de amint Kádár János is megmondta, tudományosan ennek ez a neve, erre nem lehet mást mondani.

Ez a hosszú felvezetés csak azért volt szükséges, hogy érzékeltessem, miért nem értek egyet a B. Deák András által belinkelt Audie Rácz Era-írással (mellesleg ő is vehette volna a fáradtságot, hogy egyszerű copy-paste helyett ír egy kritikai hangvételű cikket). Mert az íromány átolvasása után rájöttem: ezzel én nagyon nem értek egyet. Rosszabb: ezzel nem is lehet egyetérteni, mert egyszerűen butaság, ami benne le van írva.

Kedves asszonyom első bekezdésében rögvest felvázolja, hogy nem mindig voltak hazánkban politikai pártok, szemben azzal, ahogy ma sugallják. Megjegyzem, aki tanult történelmet, ez nyilvánvaló számára. A mai pártok a XVIII-XIX. század termékei, de fejlődésileg is több típusuk volt, mire a mai szervezetrendszerű párt kialakult. Az írás alapján a királyság intézménye nagyon jó volt, mert volt a király, azaz a legfelsőbb hatalom, akit a segítők vettek körül, tanácsokkal ellátva őt, "befolyásolva döntéseit (jellemzően) az ország és a benne élők érdekének szem előtt tartásával". Kedves asszonyom, nem tudom, tudta-e, hogy a XIX. század közepéig a magyar nemzet kizárólag a nemesi nemzetet jelentette? Azaz a jobbágy, mint olyan, nem volt tagja a hazának, egyszerű tárgy volt csupán, akinek a rabszolgához képest azért még mindig több joga volt - de közjogi értelemben nem volt magyar! Magyarnak, hazafinak, kizárólag a szűk tízezer minősülhetett: a bárók, nemesek, grófok, hercegek. Következésképpen ha a jobbágy az egy senki volt a hazában, a király körül sürgők kizárólag a saját érdekeiket szem előtt tartva adtak tanácsokat. Nem is beszélve arról, hogy a király udvartartása nem állhatott akárkikből. Egy részük a király családjából állt össze, a többi rész javarészt a - ma így neveznénk őket - "csókosokból" állt össze, akik egymással sem voltak kibékülve, nemhogy a hazával. Egymást marva mind csak azt leste, ő mikor lehet érdemesebb, jobb pozícióban. Vagy nem erről szól egész történelmünk? András és Béla harcai Salamonnal, Imre király és II. András, Kun László és a kiskirályok idején mindenki oda húzott, és annak adott tanácsot, akit esélyesebbnek látott a győzelemre, s a győzelem után a húsosfazéknál való ételosztásra.

Van itt még egy kedvenc mondat: "a magyar királyokat követő idegen királyaink némiképp megbontották ezt az egyensúlyt, azzal, hogy nagyobb teret engedtek az idegen érdekek érvényesülésének, az idegen befolyásnak." Amennyire én tudom, a Szent Korona-tan alapján elméletileg teljesen mindegy, ki a király, hiszen az a magyar nemzet érdekeit kell, hogy szolgálja. Akkor viszont nem tudom, mennyiben volt idegen érdek érvényesülése Nagy Lajos nápolyi hadjárata, Zsigmond király uralkodása német-római császárként, vagy netalán már a Habsburgok idején II. József felvilágosult törvényei. S mennyire nem volt idegen érdekek kiszolgálása az, hogy István király, a Nyugathoz húzás jegyében megkereszteltette a népet, s aki ellenszegült, azt felnégyeltette? Nem volt-e szintúgy Béla király részéről idegen érdekek szolgálata, hogy német és olasz papok védelme érdekében megölette a pogány vezéreket? Avagy Vak Béla bábként vezetése, II. András tékozló és németbarát életmódja, IV. Béla kunbetelepítő politikája nem idegen érdekek kiszolgálása volt végső soron? Néha a látszat azt sejteti, hogy rombolnak, pedig valójában építő munka folyik. Egy példával szemléltetve: amikor Nagy Péter orosz cár bevezette birodalmában, hogy a férfiak kötelesek lenyírni ortodox szakállukat, a bojárok fellázadtak az "eretnekség" ellen. Ezért Nagy Péter volt, akinek személyesen vágta le a szakállát. S miért? Mert akkoriban a szakáll is az elmaradottság képe volt Oroszországban, s Péter cár ezzel is próbálta országát modernizálni. Persze ezt is úgy értelmezték, hogy Péter németbarát, ezért jön be a német "kultúrszenny".

A pártok kialakulásáról szóló írással egyet tudok érteni. Viszont azt hozzá kell tennem: amikor arról ír, hogy a pártokat sokáig a nép és a köz ellenségének tekintették, vajon mit gondol, ki tekintette annak azokat? Nem a hatalom akkori birtokosai? Nem azok, akik reszketve attól, hogy uralkodásuknak vége szakad, és a nép veszi kezébe saját sorsának alakulását, elátkozták a pártokat és vezetőiket? Nem a nép és nem a köz ellenségei voltak ők, hanem az úri világé és a nemeseké.

Rácz Era sem tudja elkerülni a "nemzeti oldal" agybaját, az örökös és megunhatatlan zsidózást, a cionista érdekek felemlegetését. Tény, hogy a cionizmus, mint zsidó szélsőjobboldaliság, egy ordas eszme, és mint ilyen, a kommunisták számára elfogadhatatlan. Ugyanakkor tegyük hozzá, hogy a cionizmus csak a XIX. század végén jött létre, ráadásul épp egy magyar származású zsidó úr által, kezdetben mindennemű ártó szándék nélkül. Tőke és vagyonok ráadásul mindig is voltak, már jóval a cionizmus előtt is. A cionizmus és a bankárvilág összemosása ködösítés. Természetes, hogy vannak zsidó bankárok is, de az ő felemlegetésük inkább a bűnbakképzés és a misztifikálás kategóriájába tartozik. A tőke tőke marad, ha körül van metélve, ha meg van keresztelve, akkor is. Sőt, ha átnevezik az Auchant Turullá, az akkor is egy multi marad, amely tőkés szemmel fog gondolkodni, és majd "nemzeti" alapon lesznek magyarabbak a magyarnál, akiktől beszerzi az árut. Az pedig, hogy a politikát összemossa a tőkével és a emzettudattal, de egyszerre, szintén hamis képet kelt az emberben. Mintha egy tőkés társadalomban a tőkés pártok nem ugyanazt csinálnák, mint elődeik idején. Csak akkor nem pártok voltak, hanem pártoskodások. A király helyén pedig a tőke van. S mindenki oda dörgölődzik, ahol pénzt szerezhet, s ezért még a másikat is képes gyűlölni. A módszer tehát, mint látjuk, ezer év alatt mit sem változott. Csak a szereplők cserélődtek ki.

A következő két bekezdés azonban hajmeresztő. Kedves asszonyom a politikai pártok szerepét abban látja, hogy lopnak, csalnak, kiszolgálják a cionista nagytőkét (mert persze ők állnak a háttérben), erkölcsileg nullák a tagjai, akik a hazát és lakóit semmibe veszik. Pont ezért az ő szerepük lejárt, de semmi vész. Vissza kell állítani a Szent Korona-tant, és akkor az a vezető, aki az ország élén áll, majd felelősen fogja irányítani az országot. És aki ezzel nem ért egyet, az nem is tud józanul gondolkodni, hiszen az iskolában beléjük verték, hogy ez a normális, elvették józan ítélőképességüket. Na ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy álljunk már meg egy percre.

Soroljuk csak a dolgokat, marxista alapon állva:
* Kapitalista társadalomban a tőkés pártok ismérve fogalmilag az, hogy egyik vagy másik tőkés kört szolgálják ki. Ideológiai körítésük lehet más és más, de ezek mind-mind egyre mennek ki: a nagy társadalmi tortaszeletek leosztásának megváltoztatására. Tőkés rendszerben viszont a torta sohasem az egyszerű dolgozó emberé. A szocializmus ezért más minőségileg, mint a kapitalizmus: ott nem kapok egy kisebb vagy nagyobb szelet tortát, hanem én vágom fel egyenlő szeletekre, illetve aki rászorul, az kaphat még egy kicsit.

* Az erkölcs, mint olyan, társadalmanként változó dolog. Van, ahol megengedett a többnejűség, van, ahol nem. Van, ahol elverhetem az asszonyt, ha hűtlen volt, és van, ahol nem. Egyes társadalmakban megengedett az egyenes ági leszármazókkal való családalapítás, másokban nem. Azonban mindezen államok a kapitalizmus talaján állnak, akár mint gyarmattartók, akár mint gyarmatok. Felteszem a buta kérdést: nem lehet, hogy a kapitalizmus az, amely, szigorúan tőkés alapokon állva, profitszerzési célzattal engedi az erkölcsi lezüllést? A pártok ennek csak eszközei, következésképpen nem ők a főbűnösök.

* Egyes erkölcs-csőszök, a politika vaskezű inkvizitorai, szintén politikai pártok tagjai. Akkor most a komplett Jobbik-tagság erkölcsileg nulla?

* A kommunista párt minőségileg más, mint a tőkés pártok. Azon túlmenően, hogy ő is a társadalom egy bizonyos rétegének képviseletét vállalja fel, neki történelmi feladata is van: a kapitalizmus felszámolása, mely szükségszerűen magával rántaná a mai erkölcsi-szellemi fertőt, s a pénzuralmat is. Ennek érdekében épp az emberek művelése, szemeik felnyitása a legfontosabb feladata.

* A pártok uralma sohasem járhat le - maximum tőkés értelemben. A XX. század bizonyította be, hogy a társadalom egyes csoportjainak mások az igényei, elvárásai, érdekei, mint másokénak, ha fejreállunk, akkor is. Az ő érdekeiket mindenféleképpen meg kell testesíteni valamilyen szervezetben, és az állami gépezet tudomására juttatni. Amely gépezet sosem lehet egyetlen ember. A történelem ugyanis csak azt bizonyította be, hogy az egyszemélyi vezetés, mindennemű kontroll nélkül vagy halált és pusztítást hoz, vagy éppen idegen érdekeknek való hajbókolást. Nem is beszélve arról, hogy ugyan honnan a fenéből veszi a cikkíró azt, hogy egy egyszemélyi vezető majd nem fog tőkésként viselkedni egy kapitalista rendszerben? Az lesz - az ország pedig az ő egyszemélyes részvénytársasága. Ahol lehet ugyan igazgatótanács, de érdemben nem szólhatnak bele a dolgokba, hisz nem részvényesek.

Összefoglalva: a nemzettudat, az erkölcsiség, a haza érdekeinek képviselete, de még maga a Szent Korona-eszme tőkés viszonyok között semmit sem ér. Mert az soha, de soha nem fogja az ország egészének érdekeit szolgálni, hanem csak szűk csoportokét - bármilyen gúnyába is öltözzön, legyen rajta akár kipa, akár bocskai. Arról nem is beszélve, hogy a XXI. században az olyan fogalmak, mint a nemzet vagy a haza, egy szintre kell, hogy emelkedjenek olyan fogalmakkal, mint emberiség és Föld bolygó. Tetszik, nem tetszik, egyszer el kell hagynunk e bolygót, különben végünk. De azt kapitalista rendszerben, még kevésbé soviniszta, szélsőségesen nacionalista "nemzetek" acsarkodása közepette sosem fogjuk megtenni.