1. Az ember, a társadalom, a termelés

Harmadikos szakközépiskolai tanuló voltam, amikor a budapesti KISZ-bizottság, az ELTE KISZ-bizottsága és a Marx Károly Közgazdaság-Tudományi Egyetem (ma Corvinus Egyetem) KISZ-bizottsága Marxista Diákakadémiát szervezett, ahol a nevezett egyetemmek filozófia és politikai gazdaságtan tanárszakos hallgatói marxista filozófiát és politikai gazdaságtant tanítottak a kerületi pártházakban. A központi előadásokat az egyetemek fiatal oktatói tartották az egyetemek előadóiban. Én azonnal beiratkoztam a pg szakra, bár akkoriban még nem közgazdász, hanem rádiómérnök szerettem volna lenni.

Az egyik foglalkozáson a munkaérték-elméletről volt szó, és a szemináriumvezető kislány (de jó lenne tudni, mi van vele, mit csinál mostanában?) lelkesen magyarázta az élő és a holt munka közötti különbséget. Rákérdeztem, hogy mi a helyzet a haszonállatokkal, azok munkájával? Az nem értékalkotó munka?

- Nem, az nem, csak az emberi munka értékalkotó! - válaszolta.

Mire én:

- De ha a lovaknak lenne politikai gazdaságtana, akkor abban a lovak munkája lenne az értékalkotó?

Kis tanárnőnk kicsit begurult (lám, már akkor is szerettem az embereket bosszantani):

- A lovaknak nincs politikai gazdaságtanuk! - vetett véget a vitának.

No csak – gondoltam – kifogyott az érvekből. És minden valószínűség szerint igazam is volt. Csak évek múlva, amikor már magam is politikai gazdaságtant tanítottam, jöttem rá, hogy mégis neki volt igaza. Marxszal szólva: „nem tudta, de tette”.

A lovaknak nincs, nem is lehet politikai gazdaságtanuk. Miért? Mert állatok. Pontosabban szólva, mert nem emberek.

Élőlények, állatok, emberek

A természet tárgyai két csoportra bonthatóak. Vannak olyan tárgyak amelyek anyagcserét folytatnak a környezetükkel és reprodukálják saját magukat, másolatokat készítenek saját magukról. Ezek az élőlények. A filozófusok és a biológusok lázasan kutatják az élő és a nem élő anyagok közötti határvonalat – mi ebbe nem megyünk bele. Mivel az ember anyagcserét folytat a környezetével és reprodukálja saját magát, azért nyugodtan rögzíthetjük: az ember élőlény.

A biológusok az élőlényeket három fő csoportra osztják:

1.) Növények – azok az élőlények, amelyek az anyagcserében alapvetően élettelen dolgokat vesznek fel a természetből

2) Gombák – azok az élőlények, amelyek más élőlények hulladékain, élettelenné vált részeiken élősködnek

3) Állatok – azok az élőlények, amelyek más élőlényeket fogyasztanak el anyagcseréjük során.

Az egyes csoportok közötti átmenet itt is érdekes probléma, de nem a mi problémánk. A besorolásból ugyanis nyilvánvaló: az ember – állat. Más pedig számunkra most lényegtelen.

Az állatok között is fontos külöbség, hogy egy részük nem rendelkezik funkcionálisan elkülönült idegrendszerrel és ezért nem tudjuk róluk, képesek e a bonyolultabb érzékelésre. Az elkülönült idegrendszerrel rendelkező fajokról biztosan tudjuk, hogy jól-rosszul képesek a bonyolult érzékelésre, éreznek nem csak fényt és sötétséget , hideget és meleget, de fájdalmat is, gyönyört is, képesek szenvedni és örülni, képesek megkülönböztetni a komfortos és a diszkomfortos állapotukat, az utóbbi cselekvésre ösztönzi őket eme állapot megszüntetésére. Leszögezhetjük – ismét bonyolult filozófiai elemzések nélkül is -, hogy az ember faj elkülönölt idegrendszerrel rendelkező faj

Az ebbe a legutóbbi osztályba tartozó fajokról tudjuk: erősen közös vonásuk, hogy szükségleteik vannak, olyan meghatározott körülmények között fellépő kellemetlen, diszkomfort érzések – hiányérzetek -, amelyeket meghatározott cselekvésekkel tudnak megszüntetni. Ezekre a cselekvésekre mondjuk, hogy ezek a szükségletek kielégítései A fejlett idegrendszerrel rendelkező élőlények (emberek és állatok) ebben teljesen egyformák.

A szükségleteknek felettébb fontos funkciójuk van. Ezek motiválják az élőlényeket az életben maradásra. Az életben maradás legfontosabb feltételei:

1.) a folyamatos anyagcsere – erre ösztönöznek az éhség és a szomjúság szükségletei;

2.) az anyagcsere folyamatok fenntartásához szükséges hőtartományon belül maradás – erre ösztönöznek a „fázom/melegem van” szükségletek;

3. a reprodukció biztosítása – erre ösztönöznek a nemi vágyak, mint szükségletek.

Az első kettő az önfenntartás szükségeletei, a harmadik a fajfenntartásé.

Az az állati egyed, amelyik nem érez éhséget, szomjúságot, az éhen-szomjan pusztul – anélkül, hogy észrevenné. Ha nem fázik és/vagy nincs melege, akkor „dalolva” fagy halálra és/vagy pusztul bele hőgutába. Ha nem érez nemi vágyat, akkor garantáltan utód nélkül távozik az életből, amikor annak eljön az elkerülhetetlen ideje.

Mindebben ember és állat között nincs különbség.

De akkor miért nem lehet a lovaknak politikai gazdaságtana? Megtudjuk – legközelebb.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés