E század elejére közismertté vált, hogy csaknem félezer állatfajnál figyeltek meg homoszexuális viselkedést a természetben. A Népszabadság 2000. július 8-i számában Krajcsi Attila ismertette Bruce Bagemihl könyvét, melynek jól dokumentált esetleírásait szakmai körökben elfogadják, bár elméletét vitatják. Bagemihl feladta a leckét mind az etológusoknak, mind az evolúcióbiológusoknak: milyen mechanizmusok felelősek a homoszexuális viselkedés széles körű, bár nem túl gyakori előfordulásáért?

Rengeteg módszertani problémájuk van az emberi tulajdonságok öröklődésére vonatkozó vizsgálatoknak, különösen egy "rejtőzködő" tulajdonság esetén. Ráadásul a kutatóknak a szexualitással kapcsolatos saját érzései sem hagyhatók figyelmen kívül a vizsgálatok értékelésénél. Ennek ellenére a kilencvenes évek klasszikus ikervizsgálatainak eredményeit a későbbi vizsgálatok lényegében nem módosították, némely tekintetben még meg is erősítették. Ezek szerint a gének nem határozzák meg egyértelműen a szexuális irányultságot és viselkedést. Valószínű, bár nem bizonyos, hogy van öröklődő különbség az emberek között a homoszexuális érzésekre, viselkedésre való hajlamban, de az örökítő anyag csak az egyik, ráadásul nem is meghatározó összetevője a szexuális irányultságban mutatkozó különbségeknek. Például lehet egy férfi homoszexuális anélkül is, hogy X kromoszómája erre hajlamosító génváltozatot hordozna, és sok olyan heteroszexuális ember is van, akikben ez a homoszexuálisoknál gyakrabban előforduló génváltozat működik. A homoszexualitásnak tehát nincs egyetlen, meghatározó "génje": ez nem olyan mendelező (az öröklődés Mendel-szabályainak megfelelő) tulajdonság, mint az albinizmus, a vérzékenység vagy a borsószemek alakja, amikről az iskolában tanultunk. Kialakulását, formáját, mértékét az emberek szűkebb és tágabb környezete nagymértékben befolyásolja. Például több vizsgálatban is azt találták, hogy minél több idősebb fiútestvére van egy férfinak, annál valószínűbb, hogy homoszexuálissá válik. A kutatók arra gyanakszanak, hogy a jelenséget a magzati környezet terhességenkénti fokozatos megváltozása okozza.

Ahhoz, hogy egy népességben homoszexualitáshoz s ezáltal gyermektelenséghez vezető génváltozatok elterjedjenek és fennmaradjanak, ezeknek a változatoknak valamilyen, a gyermektelenséget kompenzáló előnnyel kell járniuk. Máskülönben eltűnnének a népességből. 2004-ben a férfi homoszexualitás öröklődésének vizsgálatára irányuló egyik olasz vizsgálat váratlan eredményre jutott: a homoszexuális férfiak nőrokonainak átlagosan több gyermekük volt, mint a heteroszexuális férfiak nőrokonainak. Ez egyike azon mechanizmusoknak, amelyek a homoszexualitásra hajlamosító génformák gyakoriságát biztosíthatják: a férfiakat homoszexualitásra hajlamosító génváltozat a férfiak termékenységét csökkenti, míg a nőkét növeli. Más kutatók, például E. O. Wilson nyomán Csányi Vilmos azt feltételezik, hogy a férfi homoszexualitásra hajlamosító génváltozatok elterjedése kedvező folyamatok eredménye: a csoportokon belüli agressziót csökkentő és a párkapcsolatokat erősítő génváltozatok növelhetik a homoszexuális viselkedésre való hajlamot. Ez a hipotézis azonban nem magyarázza, bár nem is zárja ki a genetikai különbségek fennmaradását a férfiak szexuális irányultságában.

A kutatók körében tehát széles körű konszenzus rajzolódik ki arról, hogy a szexuális viselkedés irányultságának széles skálája nem ritka természeti jelenség, s hogy egy férfi vagy nő a szexualitás mily formáival él, az nem elsősorban a génjein múlik. A szexuális irányultság és megítélése elsősorban szocializációs, lelki probléma Az interneten színvonalas magyar nyelvű cikkek sorából is tájékozódhat, aki rákeres a "homoszexualitás öröklődése" vagy a "homoszexualitás az állatvilágban" kifejezésekre. Az objektív tájékoztatást fontos kötelességnek tekintem, mivel nemcsak az utcán, de a sajtóban is erős ellenérzések mutatkoznak a homoszexualitással és a "melegekkel" szemben, sokszor tudósok részéről is - a laikus számára pedig nem könnyű különbséget tenni tény és vélemény között.

A homoszexualitáshoz való viszony elsősorban társadalmi probléma. Egy természettudós a társadalmi problémák kapcsán mindig személyes véleményét képviseli. Szívünk joga úgy érezni például a feneküket rázó transzvesztitákkal kapcsolatban, ahogy akarunk. De hova jutnánk, ha a többség tetteit a zsigerei diktálnák?! Bármilyen kisebbséggel, vagy egyáltalán, bármivel kapcsolatban. "Az indulat múló görcsökbe vész, / ha fel nem oldja eleve az ész" - írta József Attila. A "meleg méltóság" azok méltósága is, akik megtanulták elfogadni a bennük kellemetlen vagy zavarba ejtő érzéseket keltő embertársaikat. Mennyivel színesebb, békésebb, élhetőbb az a világ, ahol százezrek szórakoznak és örülnek önfeledten a "meleg méltóság" napján, mint az, ahol pár ezren rendőrök sorfala közt kénytelenek vonulni, s ahol ez alkalomból "buzit", rendőrt, politikust vernek! Rajtunk áll, hogy a gyerekeink, unokáink örülni tudjanak ezen a napon is, és vidámabb, megértőbb, türelmesebb légkörben szocializálódjanak, mint ami nekünk adatott.

A szerző biológus, egyetemi oktató

Forrás: