SZEGÉNYSÉG - EGÉSZSÉG


Hatpercenként éhezés miatt meghal egy gyermek, egy hónap alatt 26 ezren meghalnak éhen, vagy éhezés következtében. A Föld lakosságából minden nyolcadik, (hatmilliárdnyi emberből több mint nyolcszázmillió) - szenved az alultápláltságtól, pedig a tudomány, agrártechnológia, világgazdaság, stb. mai állása szerint a Föld kb. tizenkétmilliárdnyi embert, a jelenlegi népesség dupláját - tudná eltartani.
Éhezik és nyomorog Afrika egyes államaiban a lakosság fele, India, Pakisztán, Észak-Korea népességének nagyobbik része. A tartós éhezés miatt kialakult szervi károsodások öröklődnek, ezek a szülők sérült gyermekeknek adnak életet. A rosszul tápláltság kedvez bizonyos fertőző és ragályos betegségek terjedésének, erősíti azok következményeit; növeli a halálozási arányt, különösen az öt éven aluli gyermekek körében nagy a gyermekhalandóság.
Európában az éhezés közvetlen oka többnyire nem az, hogy nincs elegendő élelem, hanem, hogy az érintetteknek nincs pénzük megvásárolni azt.
Magyarországon a napi 1 dollárnál kevesebből élők aránya alacsony, 2 %, ez mégis azt jelenti, hogy körülbelül kétszázezren szélsőségesen szegénységben élnek.
Gyermekek esetében az energia- és fehérjehiányos táplálkozás csökkent szellemi, valamint testi fejlődéshez vezet. A tartósan nem megfelelő étkezés elkerülhetetlenül vitamin- és ásványianyag-hiányt von maga után, amelynek következtében bőrelváltozások, vérszegénység, nyugtalanság,, lehangoltság jelentkezik, a gyermek lehet figyelmetlen, álmatlan, fáradt, étvágytalanságra, izomfájdalmakra, stb. panaszkodhat.
Az éhezés nemcsak a személyek életét fenyegeti, hanem méltóságukat is. A táplálék súlyos és hosszabb ideig tartó hiánya apátiához, a szociális érzék elveszítéséhez, közömbösséghez, depresszióhoz, szorongáshoz, vagy agresszióhoz vezet, időnként durvasághoz a gyöngébbekkel, különösen a gyermekekkel és az öregekkel szemben.
2007 közepe óta átlagosan 40 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak világszerte, ami mindenütt társadalmi elégedetlenséget és politikai instabilitást okozhat. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy folyamatosan emelkednek az üzemanyagárak, megdrágítva a szállítást, a mezőgazdasági termelést.
„A szegénység és éhezés csökkentésével az utóbbi 50 évben több mint 120 nemzetközi egyezmény foglalkozott. Először 1948-ban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában említik az élelemhez való jogot: „Mindenkinek joga van a maga és családja egészsége és jóléte szempontjából megfelelő életszínvonalhoz, beleértve az élelmet…” (25. cikkely) Az ENSZ 2000. évi Millenniumi Csúcstalálkozóján megfogalmazott 8 célkitűzése közül a legfontosabb a szegénység és az éhezés arányának felére csökkentése”.
Az egészségmegőrzés a WHO, az Egészségügyi Világszervezet egyik akcióprogramja volt. Feladatait az 1986-ba kiadott Ottawai Charta foglalja össze az „Egészséget mindenkinek 2000-re” cél elérésére. A konferencia helyesen állapította meg, hogy az egészség a mindennapi élet feltétele és nem életcél. Alapvető feltételek: a béke, a megfelelő lakás, élelem, a jövedelem, a stabil ökológiai rendszer, a társadalmi igazságosság és egyenlőség.
Az 1989-90-ben a társadalmi igazságosság és egyenlőség biztosításának a reményében Magyarországon lezajlott rendszerváltás első hónapjaiban másfél millió munkahely megszűnt és ezzel közel négymillió ember (egész családok) kerültek azonnal kilátástalan helyzetbe. Nőtt az egyenlőtlenség és csökkent a társadalmi igazságosság. Tíz évnél többnek kellett eltelnie, amíg a GDP (a bruttó hazai termék) elérte a rendszerváltás előtti szintet, vagyis a lakosság többségének romlott az életszínvonala. Az állam egyre több közszolgálatból fokozatosan egészében, vagy részlegesen kivonult, utat engedett a privatizációnak még az oktatásban és az egészségügyben is. Ezek köveztében a szakmánkénti
- 2 -

ellátás színvonala, az egyenlő hozzáférés lehetősége, és minősége területenként is megváltozott. Iskola összevonások, bezárások sora következett, de lezajlott mindez az egészségügyben is. Osztályokat, rendeléseket, kórházakat zártak be. Több ezer egészségügyi dolgozó elbocsátását követően kialakultak a várólisták, amelyek sora szakmánként egyre kígyózott, az ellátáshoz a hozzájutás lelassult, hónapokra, volt, ahol évekre kitolódott. Mindeközben egyre növekedtek a megélhetés költségei, az energiaárak. Az oktatás területén megjelent a költségtérítés intézménye, az egészségügyben egyre több területen a kezelésekért fizetni kellett.
Legnehezebb helyzetbe azok kerültek, akik idősek, a kis nyugdíjasok, a testi és szellemi fogyatékosok, a betegek, a sokgyermekes családok, a munkanélküliek, a rossz lakásban élők, a kis jövedelműek, az alkoholisták, a drogosok.
Egyre több egészségügyi és szociológiai felmérés jelent meg bizonyítva a magyar emberek kritikus egészségi állapotát, de mégsem elég ahhoz, hogy azok figyelmét felkeltsék, akik tehetnének is a helyzet megváltoztatásáért. Európában, hazánkban hal meg a meg legtöbb 40-45 éves férfi infarktusban. Nálunk a legmagasabb az alkohol okozta májkárosodás miatti halálozás. Világelsők között vagyunk mind a nők, mind a férfiak a végbélrák halálozásban. Európában itt operálják a legtöbb férfit rák okozta bélelzáródás miatt. A várható életkór az elmúlt évtizedekben emelkedett, férfiaknál elérte a 67, nőknél a 72 évet, de közel tíz évvel elmarad a nyugati országokétól, Japántól is.
A neoliberalizmus megtalálta a lelkiismeret furdalás ellenszerét: a szegénység bűn, ők tehetnek róla, amit kaptak, büntetés ilyen olyan felelőtlenségükért.
Az életkór előre haladásával egyes funkciók (panasz és megállás nélkül megtett út hossza, vizelettartási képesség, hallás, látáscsökkenés, stb.) normálisan is romlanak. Egy hazai, reprezentatív, kérdőíves szociológiai felmérések szerint a vizsgált tényezők kapcsolatban voltak a korral, nemmel, az iskolázottsággal, az anyagi helyzettel, a társas támogatottsággal, és a település nagyságával.
Megállapításuk szerint a nyolc általánosnál magasabb iskolai végzettség csökkentette az esélyhányadost. Érettségivel nem rendelkezőknél 17%-kal, a legfeljebb érettségivel rendelkezőknél 35%-kal, a felsőfokú képzettségűeknél 38%-kal. Az anyagi helyzet javulásával csökkent a fogyatékosság esélye: a legjobb anyagi helyzetben lévők körében a fogyatékosság kialakulásának a valószínűsége fele volt a legrosszabb anyagi helyzetben lévőkéhez viszonyítva. A megfelelő társas támogatottsággal rendelkezők funkciócsökkenésének lehetősége negyede volt a társas támogatottság súlyos hiányával jellemzettekének.
Az egészségügyi rendszerek világszerte az igények és a szűkös az anyagi lehetőségek között vergődnek. A nemzetközi és a hazai szakemberek tudományos dolgozatokban állítják: a megromlott egészség megőrzésében és helyreállításába az egészségügyi rendszer csak 15 százalékban felelős. A 85 százalékban minden más tényező: az egyén biológiai-fiziológiai státusza, a politika színe, a társadalom gazdasági berendezkedése, annak a színvonala, az elosztási viszonyok, a mesterséges és a természetes lakókörnyezet állapota, a vizek, a levegő minősége, a munkahely megléte, vagy munkanélküliség, a munkakörülmények, hozzáférés a kultúrához, a sporthoz, a szabadidő kihasználása, megléte egyáltalán, az oktatás szintje, és a hozzáférés lehetősége, az egészségügyi rendszer állapota és elérhetősége, a közlekedés, stb. stb. felelős.
Hazánkban, évek óta három és félmillió ember él szegénységben és 1,2 millióan mélyszegénységben. Ezeknek az embereknek gyenge az érdekképviseletük, nem képesek eljuttatni a törvényhozás szintjéig és érvényre juttatni azokat az igényeket, amelyek

- 3 -

társadalmi helyzetükből kiemelhetné őket. A média által bemutatott, egyes, kiugróan feltűnő, - bár általánosítható esetek – nem vezethetnek el a megoldáshoz.
A sok tényezőtől befolyásolt, társadalmi helyzetüktől meghatározott egészségromlásuk a probléma előre haladott állapota, nagysága és összetettsége miatt, és mert a megoldás a szektorok együttes és érdemi cselekvésével oldható csak meg, nem bízható a bal, vagy jobboldali politikai kurzus négyévenként újrakezdésére, ezt minden szakmai szervezet legmagasabb szintű képviselőivel, civil szervezetekkel, kamarákkal, érdekképviseletekkel, szakszervezetekkel együtt lehet csak tisztességesen megoldani úgy, hogy a szegényeket is bevonják az őket érintő tervek kidolgozásába. A társadalom, végül is az emberek életét befolyásoló minden döntés az egészséget befolyásolja, ezért a döntéshozatal előkészítésébe egészségügyi szakemberek bevonása is indokolt.
„A szegénység fogalma hagyományosan tapad az anyagi szűkösséghez, vagy az alacsony jövedelemhez” - vitathatatlan. Az elszegényedés folyamatát az elosztási viszonyoknak a dolgozók, és a nélkülöző rétegek javára történő kiigazítással lehet feltartóztatni. Nem elég a többletjuttatás folyósítása, a leszakadó rétegeket a társadalom életébe vissza kell segíteni azért, hogy az emberhez méltó életéhez szükséges anyagiakat munkával szerezhessék meg.
A nemzetközi gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, politikai folyamatoktól nem függetleníthetjük magunkat, de nagyobb önállóságot szerezhetnénk egyes területeken. A vidéken, segélyekből élőknek az állami földalapból a családnagyság szerint változó földterületet lehetne juttatni, megművelésre, használatba. A megfelelő iskolázottság, technikai képzés, a szakértelem megszerzése feltétele lenne ennek, amely utat nyitna a belső fejlődésnek. Kedvező hitelek, esetleg eszközök, termények juttatása kedvet teremthetne a kezdéshez. A helyi termékeket feldolgozó, az árusító rendszer, a kollektív együttműködés és érdekvédelem kialakításával igen sok ember életkörülményeit lehetne rövid idő alatt, nem is kimagaslóan nagy anyagi ráfordítással, lényegesen javítani.
A mélyszegénységben élők legtöbbjének a lakáskörülményei is megalázóak. Országszerte állnak még, de fokozatos kifosztás és az enyészet áldozataivá válnak a nem használt laktanyák. Ezeket állami, önkormányzati segítséggel lakhatóvá kellene tenni és a rászorulóknak, a hajléktalanoknak a rendelkezésére lehetne bocsátani, használatra, minimális megkövetelt költségért. A kolóniában, mint egy kis önálló városrészben vezetőséget választhatnának, irányíthatnák, meghatározhatnák életkörülményeiket. A kézműveseknek (kőműves, lakatos, cipész, vízvezeték-, villanyszerelő, pék, stb.) a műhelyeik, és a munkakörülmények kialakításához segítséget kellene adni, cserébe a területen élők szakmát tanulni szándékozóinak gyakorlatot és munkát biztosítanának.
Csak vázlatosan, mert kidolgozásra várnak:
a többkulcsos adórendszer a gazdagokat jobban terhelő megoldásának a kidolgozása,
az oktatás és az egészségügy költségtérítésnek az elvetése és az egyenlő eséllyel, az egyenlő hozzáférés biztosítása,
az élelmiszer-, energiaárak kordában tartása,
az üdülési szokások és rendszerének visszaállítása,
a jövedelmek és az elvonás mértékének a felülvizsgálata,
a multinacionális cégek adózási kedvezményeinek az eltörlése,
az államadósság nagy részének az elengedésével a politikai és a gazdasági stabilitást könnyebben lehetne kialakítani.
a gyermekkori hátrányos helyzetnek a javítása (bölcsőde, óvoda rendszer visszaállítása), a megfelelő mennyiségű és minőségű étkezés biztosítása, tankönyvvel ellátás, évszaknak megfelelő ruházkodás,
- 4 -

a tudományok: filozófia, jog, történelem, szociológia, politológia, a természet és társadalomtudományok, stb. eredményei lényegesen nagyobb mértékben kerüljenek gyakorlati alkalmazásra,
nemzetközi kapcsolatok bővítése,
a média, a tömegkommunikáció, a kultúra, a sport, a szabadidő szerepe, stb., stb., mind, mind meghatározó és egyedi, de egymásra ható területek, ezért a Magyar Szociális Fórum - Szociális Kerekasztal országos tanácskozást kezdeményez „ Rendszerkorrekcióval és társadalmi összefogással a válság leküzdéséért” címmel.


Forrás...