A tőke sohasem bocsátotta meg az 1917-es forradalmat

A szocializmus idején az osztályharc inkább a tankönyvben jelent meg, az életben nem tanultuk meg. Ezerszer elmondták, hogy küzdünk az imperializmus ellen, de a mindennapokban ezt alig éreztük. Néha még mi, kommunisták is azt hittük, hogy a tőkések megtűrnek bennünket maguk mellett, sőt szeretnek bennünket. Pedig nem így volt. A tőke 1917 novemberétől arra törekedett, hogy visszaszerezze elveszített pozícióit. A kicsiket legyőzték.

1919-ben Magyarországon vérbe fojtották a Tanácsköztársaságot és egy negyedszázadra hatalomra juttatták Horthy Miklóst. A nagy országgal, a Szovjetunióval már nehezebben ment. De itt is bevetettek mindent, intervenciót, polgárháborút, gazdasági és politikai blokádot. A végül a tőke még arra is vállalkozott, hogy olyan eszközt vessen be, ami már a kapitalizmuson belül is képes pusztítást végezni.

A tőke éppen azért, hogy végezzen a Szovjetunióval, a kommunistákkal, rászabadította a világra a fasizmust. Az európai nagytőke pénze és támogatása nélkül soha nem lett volna Mussolini és Hitler. A tőke nem törődött azzal, hogy a fasizmus háborúkhoz és tízmilliók pusztulásához vezetett. A tőke - amikor ma összemossa a kommunizmust és a fasizmust - éppen azt igyekszik feledtetni, hogy a fasizmus a kapitalizmus, a tőke bűne. Ne feledjük!

A harmadik világháború

Sokan azt hiszik, tévedünk a számozásban. Nem, mi egy új fogalmat vezetünk be. A hidegháború ugyanis, amely 1948 és 1990 között folyt, minden elemében háború volt. A célja a második világháború utáni rend megváltoztatása, azaz a szocialista világ felszámolása volt. Eszközeiben is háború volt. 1948 és 1990 között nagy háború folyt Koreában, Vietnamban, a Közel-Keleten. Voltak kiprovokált ellenforradalmak, mint például 1956-ban Magyarországon.

Folyt az ideológiai háború. Elég a Szabad Európa rádióra gondolni. Egy dolog nem volt. Nem volt a második világháborúhoz hasonló, az egész világot egyszerre átfogó háború. A látszat ezért az volt, hogy nem is volt háború, pedig nagyon is folyt, és a tőke nyerte meg 1990-ben.

A tőkés erők első kísérletei a szocialista forradalmak megállítására kudarcot vallottak, sőt a szocializmus erői gyarapodtak. 1953-ban, a koreai háború végén Koreát ugyan sikerült két részre osztani, de nem sikerült a szocialista Koreát, a KNDK-t eltörölni a Föld felszínéről. A Szovjetunió és Kína segítségével sikerült megvédeni a szocializmust a mai KNDK-ban. A vietnami nép, a szocialista Vietnam történelmi győzelmet aratott a franciák felett 1954-ben, majd 1975-ban az USA felett. 1959-ben megszületett a szocialista Kuba, majd a szocialista Laosz.

A tőke elleni harcban erő kell

1956-ban a nemzetközi tőke újra támadást indított, s most egyszerre több fronton, a Közel-Keleten és Európában. A szocializmus erői Magyarországon és Kelet-Európában megvédték a munkás-paraszt hatalmat. 1961-ben az amerikai tőkés erők a kubai szocializmust akarták megfojtani. Sikertelenül! Kuba - bár folyamatos amerikai blokád alatt - de ma is él.
1968-ban a tőkés erők újabb ellenforradalmi vállalkozásba kezdtek. A cél a szocialista Csehszlovákia megdöntése, és ezen keresztül az egész szocialista világra kiterjedő láncreakció elindítása volt. 1968-ban azonban ismételten sikerült megvédeni a szocializmust.

Mi a tanulság ebből a mára nézve? Miért volt képes a szocializmus ebben az időszakban megvédeni önmagát? A tanulság az, hogy a tőke ellen nem lehet szavakban harcolni. A tőke elleni harcban erőre van szükség. 1948 és 1990 között a tőke azért nem tudta legyőzni a szocializmust, mert a szocialista világ erőt állított szembe a tőke erejével. A Szovjetunió, Kína és a többi szocialista ország megteremtette a katonai erőegyensúlyt. 1945-ben az USA ledobta az első atombombát Hirosimára. A Szovjetuniónak akkor nem volt atomfegyvere, de 1949 augusztusára neki is lett, és így helyre állt az egyensúly. Az USA 1952-ben előállította az első hidrogénbombát.

A Szovjetuniónak 1955-re sikerült behozni a hátrányt. Az 1950-es évek közepére az USA kifejlesztette a hadászati repülőit, amelyek képesek voltak a bombákat eljuttatni szovjet területre. Az USA előnyben volt, mert voltak repülőterei Németországban, Japánban, Törökországban, azaz közel a szovjet területekhez. A Szovjetunió 1957-re azzal válaszolt, hogy kifejlesztette az interkontinentális rakétákat, amelyeket szovjet területről lehetett átlőni Amerikába. Az erőegyensúly azt jelentette, hogy a szocializmus legyőzése katonai erővel a tőke számára olyan áldozatokkal járt volna, amelyet nem mert vállalni. A katonai erőegyensúly gazdasági hátterét a szocialista országok gazdasági sikerei, népeik önfeláldozó erőfeszítései jelentették.

A tőkeellenes erők egysége

A tőke azért sem tudta ebben az időszakban legyőzni a szocializmust, mert a tőkeellenes erők együtt, egységesen léptek fel. Működött a Varsói Szerződés, mint katonai szervezet, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), mint gazdasági integráció. A 60-as évekig a Szovjetunió és Kína álláspontja szinte azonos volt, szövetségesek és barátok voltak.

Nagy jelentősége volt annak, hogy a nemzetközi munkásmozgalom pártjai a 60-as évek végéig alapvetően egységesen léptek fel. A kommunista pártok a Szovjetuniót és Kínát barátnak, a kapitalizmust pedig ellenségnek tekintették. Ezt jelezte a munkáspártok 1957-es és 1969-es moszkvai világtalálkozója is,

A baj akkor kezdődött, amikor a szocialista világ elveszítette az erőegyensúlyt, s egység helyett konfliktusok indultak el a szocializmus erői között.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés