Szociálpszichológusként hogy látja, mekkora sokkot okozott a társadalomban az ősz? Mire számíthatunk tavasszal?

Két lehetséges kimenetele van a történteknek, persze nem lehet pontosan megjósolni, mi lesz. Kialakult egy társadalmi reakciótípus, megkóstolhattuk, milyen zavargásokkal reagálni politikai történésekre, ettől kezdve ez részévé válik a magyar társadalomnak – rengeteg polgári demokráciához hasonlóan. Én ezt tartom valószínűbbnek. A másik lehetséges forgatókönyv, hogy a társadalom úgy reagál: „Úristen, ebből mi nem kérünk!”, és visszafogja magát.

De mi várható tavasszal? Egyre több helyen látni a "Márciusban újra kezdjük" feliratokat.

Mint mondtam, én inkább a megmozdulások folytatására tippelnék, bár most biztosan hullámvölgy jön. Annyira sokkoló volt ez a maga újdonságával és hevességével, hogy egy ideig ellenhatás érvényesül.

A baloldal szerint a Fidesz tudatos retorikával készítette elő, ami történt, míg az ellenzék azt mondja, a spontán népharagot verték le rendőrterrorral.

Tudatos előkészítése folyt az eseményeknek. Azt nem mondom, hogy a Fidesz-vezérkar zavargásokat, tévéostromot vizionált, de tömegek mozgósítása 2002 óta része a Fidesz stratégiájának; onnantól kezdve, hogy megkérdőjelezték a 2002-es választás tisztaságát, miközben az általuk egyoldalúan kinevezett választási bizottság teljesen szabályosnak és törvényesnek nevezte azt.

Ez a parlament legitimitásának megkérdőjelezése, ebben gyökerezik minden, ami történt. A retorika egyre agresszívabbá vált a mostani választások után is, a tömeglélektanból meg ismert, hogy a szóbeli agresszió előbb-utóbb fizikaiba torkollik.

Az őszödi beszéd csak a gyutacs volt (Fotó: Hírszerző - Járdány Bence)

De az őszödi beszéd után valóban spontán módon és békésen tiltakoztak a Parlamentnél, alig pár rendőr elég volt a rend fenntartására. Hogy fordulhatott át ez aztán a tévé ostromába?

Amikor elkezdődik egy ilyen demonstráció, mindig akad egy réteg – ezek általában alacsonyabb iskolázottságú, fiatal emberek – akik kihasználják az alkalmat zavargások szítására. De a beszéd csak a gyutacs szerepét játszotta, a jobboldal frusztráltságával, elégedetlenségével lélektanilag elő volt készítve a terep arra, hogy bármi apróság történik, az tömeghatást vált ki. Itt ráadásul nem is apróság történt.

Az, hogy ebből utcai erőszak lett, már az események vak dinamikája. Ha tömeg van az utcán, mindig van olyan mag, amelynek erre van indíttatása. A fiatal férfiak hajlamosak az erőszakra, ha nincs politikai alkalom, van futball-huliganizmus, kocsmai verekedés, falu alvége-felvége közti vetélkedés, teljesen mindegy.

Most sokan úgy élik meg az elmúlt időszakot, hogy fokozódik az erőszak a társadalomban, a Hajdú Bihar megyei rendőrkapitány szerint még a balesetek száma is emiatt nőtt meg. Ön szerint helytálló ez a megállapítás?

Nem. Az agresszió mértéke jobbára stabil egy társadalomban, elég, ha megnézzük az élet elleni bűncselekmények számát. Mindegy, hogy háborús helyzet van vagy békeidő, prosperitás vagy gazdasági válság, ezek száma egyenletesen alakul, mióta statisztika van. Magyarországon évi kétszáz körül van a gyilkosságok száma. Az, hogy demonstrációk vannak, mindig konkrét helyzet függvénye, aminek megvannak a feltételei. Először is egy minimális szabadság kell hozzá. 1956-ban nagyban megkönnyítette a forradalom kitörését az, hogy békés demonstrációt lehetett tartani. Egy demokráciában pedig bárki bármikor tarthat ilyet.

Nemzetközi összehasonlításban agresszív társadalom a magyar?

Nem. Legalábbis a hagyományaink ezt mutatják. A latin államokban például sokkal több a sztrájk, a tömegtüntetés, míg az északi országokban sokkal ritkább. Magyarország ebben is a német kultúra hatása alatt áll.

Pusztán tömegpszichózis, hogy egy rendezett hátterű egyetemista forradalmárnak kezdi érezni magát, és barikádot épít?

A brit futballhuligánok jelentős része is közép- vagy felsőközép-osztálybeli fiatal. A balhé fontos része lehet egy fiatal életének, a forradalmakat egyébként is mindig az egyetemisták robbantották ki.

Csak a szent ügy számít (Fotó: Hírszerző - Járdány Bence)

A másik a tömegpszichózis: egy ilyen helyzetben az egyén elveszíti azt a tudatállapotát, hogy ő egy szuverén személyiség, és kialakul egy olyan tudatállapot, amelyben egy tömeg elemeként viselkedik. Ilyenkor egy fókuszra szűkül a gondolkodás, és mintegy egymást utánozva, kommunikáció nélkül, a nonverbális jelekkel egymásra hangolódnak a résztvevők. Ezt úgy is hívjuk, hogy társas fertőzés. Csak a szent ügy számít ilyenkor.

Ezt nagyon jól érzékelteti a szabadnapos rendőr esete, aki a saját kollégái ellen fordult. Ha az emberek elmennek egy tömegdemonstrációra, márpedig el fognak menni, akkor már nem az ő döntésük, hogy ez erőszakba torkollik-e vagy sem.

Ön azt mondta egy beszélgetésben, hogy sokaknak hosszabb távú identitásteremtő erővel bírhat az idei ősz. Kinőhet ebből egy életképes és erős szélsőjobboldali szerveződés?

Az identitáskeresés hosszú folyamat. Még eléggé kiforratlan minden politikai oldalnak az új Magyar Köztársaságban elfoglalt helye ahhoz, hogy belátható időn belül megengedhessék maguknak ennek a markáns szembenállásnak a feladását. Tíz évet simán jósolnék nekik. Az nem ezeken a zavargásokon múlik, hogy megerősödik-e a szélsőjobb. Ehhez persze a mérsékelt jobboldal önbizalmának és identitásának erősödése is kell.

Egyre többet beszélnek a két oldal között teendő gesztusokról. Ez nem hatna vereségként a saját tábor előtt ebben a kiélezett helyzetben?

A kormány számára több lehetőség van a gesztusokra, a jobboldal kevésbé engedheti ezt meg magának. Valami óvatos közeledés lesz azért, mert pszichológiai szempontból a mostani a jobboldal számára csapdahelyzet. Ha nem ezt teszi, egy ostobán konok képet mutat fel a konstruktív ellenfélhez képest, a közeledés viszont visszakozásnak is hathat. Így valami nagyon fű alatti közeledést valószínűsítek.