Elméleti sarok: Vigyázat, veszélyes

Elmélet

Termelés - termelési eszköz - termelőerők

Legutóbb megtanultuk, hogy a termelés tudatos emberi tevékenység, amely során a saját szükségleteink, illetve a társadalom más igényeinek kielégítésére termékeket állítunk elő.
Azt is láttuk, hogy ennek során az ember munkaeszközöket és munkatárgyakat használt fel, amelyeket együttesen termelési eszközöknek nevezünk. És megtanultunk a leglényegesebbet: a termelési eszközök és az ember a maga termelési tapasztalatával és munkában való jártasságával együtt alkotják egy ország termelő erőit. És éppen ez az, ami meghatározza egy ország fejlettségét.

Termelési viszonyok

Az emberek azonban nem egyedül termelnek. A termelés során kapcsolatba lépnek másokkal, és így sokrétű viszony alakul ki közöttük, amely eldöntheti a résztvevők sorsát. A magyar ruházati ipari cégek például a rendszerváltás után saját márkákat fejlesztettek ki, s ruhakollekcióikat eladták részben saját boltjaikban, részben a multinacionális bevásárlóközpontoknak. A multi később taktikát váltott, és már maga rendelt a magyar cégektől, egyre olcsóbban. A magyar cégek még mindig állták a sarat. A multi az EU-csatlakozás után változtatott, és most ott veszi meg a ruhát, kabátot, ahol a legolcsóbban előállítják. Ezzel megváltoztatta a magyar cégekkel fennálló termelési viszonyát, ami viszont a magyar cégek tömeges csődjét eredményezi.
A multi és a magyar cégek közötti viszony objektív, a benne részt vevő emberek tudatától függetlenül létezik. A multi birtokolja a termelési eszközök, a piac nagy részét, a multi nemzetközi háttérrel és politikai befolyással rendelkezik. A magyar cégeknek ez mind nincs meg. Ezek a sokrétű kapcsolatok együttesen alkotják a termelési viszonyokat.
A termelési viszonyok a társadalom azon objektív, anyagi, az emberek tudatától független viszonyait tükrözik, amelyek a társadalmi termelés, az anyagi javak cseréje és elosztása folyamán alakulnak ki az emberek között.

A döntő elem: a tulajdonviszonyok

A termelési viszonyok összetevői nem azonos értékűek. Termelési viszonyt jelent a munkamegosztás is. A magyar kisüzemek például csak beszállítók lehetnek a nagy külföldi autógyárak magyarországi üzemeinél.
A munkamegosztás megszüntetése, vagyis, amikor a multi elkezdi máshonnan beszerezni az alkatrészeket, lényegesen kihat a magyar vállalkozókra. A termelési viszonyokban azonban a meghatározóak a tulajdonviszonyok. A multi nem csupán a technológiai fölénye alapján van meghatározó helyzetben, hanem azért, mert övé a gyár, övé a piac.
A tulajdonviszonyok nem csupán két termelő egymás közötti viszonyát határozzák meg, hanem a társadalom belső viszonyait is. Ahol a termelési eszközök társadalmi, azaz kollektív tulajdonban vannak, ott a társadalom tagjai egyenlők a termelési eszközökhöz való viszonyukat illetően, és a termelési folyamatban az együttműködés és kölcsönös segítés viszonyai alakulnak ki köztük.
Ilyen társadalomban lehet rossz a főnök, de nem zsákmányolhatja ki a beosztottat, mert nem az övé a gyár. Ez volt nálunk is a szocializmusban. Nem volt kizsákmányolás, s ha valaki bajba került, mindig fordulhatott valakihez, volt, aki segített.
A magántulajdon alapján az emberek között uralmi és alávetettségi viszonyok jönnek létre. Kénytelen vagyok munkát vállalni, mert nincs saját tőkém. Munkát olyan valakinél tudok vállalni, akinek van tőkéje, gyára, üzeme.
Mivel övé a gyár, kizsákmányolhat engem. Az egyén érdeke a tőkés rendszerben az, hogy egyénileg érvényesüljön, mivel folyamatos versenyben van. A tőkés rendszerben éppen ezért nincs szolidaritás, nem létezik egymás támogatása, van viszont kiszolgáltatottság, könyörtelenség, gátlástalanság.

A termelőerők és a termelési viszonyok közötti összefüggés

A termelőerők és a termelési viszonyok nincsenek egymástól elszakítva, egymással összhangban vannak. A termelőerők szüntelenül fejlődnek. A fennálló termelési viszonyok segítik a termelőerők fejlődését. A feudalizmusban például a termelőerők viszonylag fejletlenek voltak. A mezőgazdasági termelés hatékonysága alacsony volt.
Ahhoz, hogy egy társadalom, egy ország eltartsa magát ilyen körülmények között, mindenképpen garantálni kellett lényegében minden paraszt munkáját.
Ebből eredt a jobbágyság intézménye, a jobbágyok röghözkötése, azaz a jobbágy nem költözhetett el szabadon a faluból.
Később azonban a termelőerők fejlődésével a mezőgazdaság már sokkal több embert el tudott tartani. Fölöslegessé vált a jobbágyság intézménye, azaz a termelési viszonyok egyik eleme. Nem csak fölöslegessé vált, hanem akadályává is vált a fejlődésnek, hiszen akadályozta, hogy a jobbágy a városba menjen, és a tőkés termelés egyik eleme legyen.
Ezt a törvényt Marx fedezte fel. Ez a törvény valamennyi társadalmi-gazdasági alakulatra vonatkozólag meghatározza a termelőerők és a termelési viszonyok kölcsönhatását. Eszerint a társadalom fejlődésének bizonyos fokán ellentmondás támad az új termelőerők és az elavult termelési viszonyok között. Bármennyire elmaradnak is azonban a termelési viszonyok a termelőerők fejlődése mögött, előbb-utóbb helyre kell állnia az összhangnak, s mint a társadalom fejlődésének története mutatja, összhangba is kerülnek a termelőerők fejlettségi színvonalával, azok jellegével.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.