A történelem ismétlődik. Nem, ez így nem teljesen igaz! Ami viszont egészen biztosan igaz, az az, hogy Magyarország mindig itt volt Közép-Európában, most is itt van, és ez nem fog változni holnap sem.

Bárki is vezesse az országot, fejedelem, király, kormányzó, miniszterelnök, akkor dönt helyesen, ha a külpolitika meghatározásánál két körülményt vesz figyelembe.

Az egyik az a tény, hogy közép-európai ország vagyunk, a nyugati és keleti világ nálunk nagyobb hatalmai között. Ez a geopolitikai helyzetünk.

A másik szempont az, hogy milyen társadalmi rendszert, milyen értékeket képviselünk, és ezen értékek alapján kikkel tudunk jó kapcsolatot, netán szövetséget kialakítani.

Magyarország a történelemben akkor volt sikeres, ha a nyugati és keleti rendszerek közül tartozott valamelyikhez, de saját geopolitikai érdekei alapján érdemi együttműködést tartott fenn a másik oldalhoz tartozó országokkal. A magyar külpolitika abban a pillanatban kudarcra volt ítélve, ha a közös értékek alapján beolvadt a fő szövetséges rendszerébe, és háborúba keveredett a másik oldallal. Ez történt az első (1914-18) és a második (1939-45) világháborúban, amikor Magyarország a nyugati szövetségi rendszer tagjaként háborúba keveredett Oroszországgal.

Utunk Trianonhoz

A 19. században, 1867 óta Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia keretében építette ki viszonyát Európával. A Monarchia természetes szövetségese Németország volt. A keleti oldal megtestesítője Oroszország. Háború vagy együttműködés?

Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Oroszország 1873-ban, majd 1881-ben és 1884-ben megegyezik, hogy a konfliktusaikat békés úton rendezik. A három ország együttműködése egészen 1887-ig fennmarad. A 19. század végére kiéleződik a küzdelem a nagyhatalmak között. Világossá válik, hogy a megerősödött és 1871 óta egységes Németország uralomra törekszik Európában.

Kivel menjen Magyarország? Tisza István, aki 1913-17 között áll a magyar kormány élén, ellenzi a háborút Oroszország ellen, és különösen Magyarország részvételét. Tisza azonban nem akar kilépni a közös Monarchiából, tudja, hogy a Monarchia nélkül a magyar feudális uralkodó osztály uralma is összeomlik. A geopolitikai érdek a kilépés, a szakítás lenne, de Tisza nem tudja megtenni. Magyarország a németek oldalán kerül a háborúba és veszít. Trianon következményeit ismerjük.

Hitler oldalán

1920-tól Horthy Miklós vezeti az országot. Nem akar a németek oldalán háborúba lépni Oroszországgal szemben, igyekszik is elkerülni. A francia-brit oldal nem fogadja el Horthy közeledését, az olaszok készek együttműködni, de az olasz-magyar partnerség kevés.

Horthy fél a szocialista Szovjetuniótól. 1934-ig még diplomácia kapcsolat sincs a két ország között. 1936-ban Magyarország belép a német-olasz-japán szövetségbe. 1941-ben a szovjet kormány felajánlja Horthynak: ha Magyarország nem lép be Németország oldalán a Szovjetunió elleni háborúba, a háború utáni békeszerződéseknél a szovjet fél támogatni fogja Magyarország területi követeléseit.

 

 

Horthy és a magyar uralkodó osztály a fasizmust kisebb veszélynek tartja, mint a szocializmust. Félredobják a magyar geopolitikai érdekeket, és Hitler oldalán hadat üzennek a Szovjetuniónak. Az eredmény ismert: totális vereség, az 1947-es párizsi béke, Trianon megerősítése.

Varsói Szerződés: három évtized európai és világháború nélkül

Nem sokkal a második világháború után a nyugat megindítja a hidegháborút. A cél a Szovjetunió és az 1945 után létrejött szocialista országok megdöntése, a szocializmus legyőzése. Kialakulnak a katonai-politikai szövetségek. 1949-ben a nyugati országok az USA vezetésével létrehozzák a NATO-t. Öt évvel később Németország is tagja lesz. A szocialista országok ekkor, 1955-ben hozzák létre saját védelmi szervezetüket, a Varsói Szerződést.

Magyarország a Varsói Szerződéshez csatlakozott, abból kiindulva, hogy a szocialista társadalmat a nyugati támadásokkal szemben csak a többi szocialista országgal együtt lehet megvédeni, és Magyarország függetlensége is csak így biztosítható.

 

 

A Varsói Szerződés 1955 és 1991 között állt fenn. Ez idő alatt nem került sor világháborúra. Magyar csapatokat egyetlen egyszer kellett külföldre küldeni, 1968 augusztusában, amikor a VSZ-országok a csehszlovák kormány kérésére katonai erővel segítettek megvédeni a szocializmust.

Kádár János ellenezte a beavatkozást, nem akart magyar katonákat küldeni, de a szövetség nyomása alól nem tudott kitérni. Ahogyan ő fogalmazott: „nem akartam, hogy a csehszlovák ügy mellett magyar ügy is legyen.”

Magyarország 12 500 katonát, 155 harckocsit, 200 löveget, 2 000 egyéb járművet adott az akcióhoz.

Ugyanakkor igaz az is, hogy Magyarország végül is jól járt a VSZ-tagsággal. Egy, Magyarországnak nem kellett részt venni a szovjetek oldalán az 1979-89 közötti afganisztáni háborúban sem.

Kettő, bő három évtizedig sem világháború, sem európai háború nem tört ki. A Varsói Szerződés képes volt féken tartani a nyugat agresszív szándékait.

Három, Magyarország a VSZ tagja volt, de az 1970-es évektől sikeres együttműködést alakított ki számos nyugati országgal is. Ez volt a kádári „nyugati nyitás.”

NATO: háború háború után

1989-90-ben Magyarországon megdöntötték a szocialista rendszert. Magyarország áttért a kapitalista útra. A magyar uralkodó osztály arra törekedett, hogy mielőbb belépjen a NATO-ba. Ezt azzal magyarázták, hogy mint tőkés országnak nekünk is védenünk kell a „közös értékeket”. Másrészt úgy gondolták, hogy Magyarország így képes biztosítani érdekeit a térségben.

Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere már 1990. június 27-én felkereste a NATO brüsszeli központját. A NATO azonban nem sietett, feltételeket szabtak. A 120 ezres magyar hadsereg létszámát 20 ezer alá kellett vinni, megszüntetve a páncélos, tüzérségi egységeket. A magyar haderő kisebb lett, mint Trianon után.

Emellett le kellett cserélni a hadsereg tiszti karát. Szovjet akadémiát végzett, netán orosz feleséggel rendelkező tisztek nem maradhattak. Megkezdődött a magyar tisztek gyors kiképzése az USA és Nagy-Britannia intézményeiben.

Magyarország a balkáni háborúk idején lett fontos. 1995-től 2004-ig a NATO magyar területeket is igénybe vett a Jugoszlávia elleni háborúhoz. A Kaposvár melletti Taszár a NATO fontos légibázisa lett.

1999. március 12-én Magyarország hivatalosan is a NATO tagja lett. Két héttel később a NATO megindította a támadást Jugoszlávia ellen. A NATO használta a magyar vasutakat, közutakat. Felkészült arra, hogy magyar területről indítson szárazföldi háborút Jugoszlávia ellen. Erre szerencsére nem került sor.

A magyar politikai elit, a kormánypártok és a parlamenti ellenzék, egyaránt a NATO szövetség fogságába került. A NATO-t, illetve az EU-tagságot mindenki szent tehénként kezelte, senki sem mert ellene agitálni.
A magyar politikai elit nem tudott és nem is akart kitérni a NATO, az USA követelései elől. 2003-ban Magyarország csatlakozott az USA és a NATO háborújához Afganisztánban. 18 évig maradtak a magyar katonák. 75 milliárdot pazaroltak el olyan időkben, amikor kórházakat kellett volna felújítani. A NATO-hadműveletek költségeinek zömét a tagállamok maguk viselik.

 

 

Más országok előbb vonták ki a saját erőiket. A magyar politikai elit viszont azt hirdette, hogy „együtt mentünk be, együtt jövünk ki.” Kísértetiesen hasonlít arra, hogy a Horthy-kormányzat az utolsó percig kitartott Hitler Németországa mellett.

2008 óta Magyarország részt vesz Koszovó megszállásában. 2015-ben Magyarország belépett az Irakban folyó háborúba.

A magyar politikai elit annak ellenére küld magyar katonákat külföldre, hogy a közvélemény nagyobbik része ellenzi. A PAGEO Intézet 2018-ban közvélemény-kutatást végzett (HUG 2018/4. szám). Ennek eredménye azt mutatja, hogy a magyar lakosság több mint 60 százaléka egyáltalán nem küldene magyar katonákat külföldi missziókba. De kit érdekel az, hogy mit akarnak az emberek?

Magyarország a NATO keleti bástyája?

2022 márciusában a NATO-tagállamok vezetői megállapodtak abban, hogy „az Ukrajna ellen indított orosz invázióra” válaszul megerősítik a katonai szövetség keleti határát. Magyarország kormánya engedélyezte NATO-csapatok telepítését az ország területére.

 

 

Vajon sikerül-e az Orbán-kormánynak kimaradnia a háborúból? Vajon ki akar-e maradni a magyar politikai elit a háborúból?